A versengés, a verseny a piaci folyamatok fő motorja. Miképpen tudja egy vezető a versenyt motiváló erőként úgy hasznosítani, hogy közben hiteles is maradjon?
Vajon a karizmatikus vezető önmagában garancia a nyerésre?
A karizmatikus vezetés definícióját először Max Weber adta meg. Szerinte a karizmatikus vezető olyan személy, aki kivételes karakterű személyiség és heroikus megnyilvánulásaival normatív mintaként szolgál az őket követőknek. A karizma nem más, mint a személyiség olyan specifikuma, amely természetfeletti, ember-feletti, vagy legalábbis kimagasló minőséget és erőt mutat fel.
A karizma nem érhető el egyéni akaratból, nem lehet “kifejleszteni, rákészülni”, ezzel a hatalommal a környezet ruházza fel – vagy még emelkedettebb szóval: szenteli fel – vezetőjét.
Mégis, milyen tulajdonságokkal rendelkezik egy karizmatikus vezető?
Elsősorban képes komplex üzeneteket igen egyszerű módon megfogalmazni. Mint Martin Luther King: “Van egy álmom…” Analógiákat, metaforákat, péda-történeteket alkalmaz és fő szándéka az, hogy megmutassa az utat: “Elérjük… Ez oda juttat bennünket… Látom magam előtt…”
Magas kockázatvállalással rendelkezik, harcol a konvencionalizmus-, a begyepesedett rutin ellen és örök optimista szemléletet sugall…
A karizmatikus vezetőket olyan szervezeti hősökként írják le, akik minden erejüket a megújulásért mozgósítják, a változások élén állnak és mindenek felett erős szociális támogatói bázisuk van.
Conger és Kanungo öt viselkedés-jellemzőt határoz meg:
– Erős vízió-alkotási képesség és ennek hatékony kommunikációja
– Környezeti érzékenység
– A vezetettek igényeinek messzemenő figyelembe vétele
– Kockázatvállalás
– Nem-konvencionális, kreatív megoldások
A környezeti érzékenység és a beosztottak igényire való odafigyelés két alapvető humán faktor a vezetői tulajdonságok között. A kérdés az, hogyan lehetséges ezeket a verseny feszített keretei között működtetni?
A versengés, a verseny a piaci folyamatok fő motorja. Miképpen tudja egy vezető a versenyt motiváló erőként úgy hasznosítani, hogy közben hiteles is maradjon?
Vajon a karizmatikus vezető önmagában garancia a nyerésre?
A “Bizalom és Egyetértés mátrix” négy fő területet jelöl ki környezetünk tipologizálásában:
Amennyiben sem bizalom, sem egyetértés nincsen, akkor ellenséges környezetben vagyunk. Ha csak az egyetértés tart össze bennünket, akkor az érdek-kényszer működik. Ha mind a bizalom, mind az egyetértés magas, akkor szövetségesekkel működünk együtt. Ha nincs egyetértés, de van bizalom, akkor ez az üzlet, a verseny területe. Nos ezt az átlagos vezetők gyakran nem a versengés területeként látják. Gyakori kifogásuk, hogy ha megbízunk mindenkiben, akkor biztos, hogy vesztünk. A vezető számára elsőrendű kérdés, hogy az üzleti működést viselkedésével, szemléletével az ellenségkép-, vagy a bizalom-kép fele mozdítja. Az evidencia az, hogy a célokban nem mindenki ért egyet. Az, hogy az egyet-nem-értést paranoid módon kétkedő, manipulatív technikákkal és kommunikációval próbálja a vezető a saját és szervezete javára fordítani, vagy hiteles, bizalmat adó, egyenes elkötelezési és befolyásolási módszereket alkalmaz – ez önmagát, mint vezetőt is minősíti.
A karizmatikus vezető és a bizalom-nélküli vezető antagonisztikus fogalom. Nem lehet karizmatikus vezető az, aki a versenyben csak marketing-akciókat és manipulációs technikákat lát.
A karizmatikus vezető olyan célt jelöl ki, amely megújulást, paradigma-váltást hoz szervezete, beosztottai és az egész piaci szegmens számára. Ehhez a célhoz pedig egyenes és hiteles láttató erővel mutatja az utat.
Nem a meggyőzési technológia a cél. A lényeg az emberi kommunikáció, amely csak bizalmi alapon működhet – a verseny területén is.
A Vezető Nő – a Női Vezető konferencián a kérdéskört a női vezető szemszögéből járjuk körül. Mert lehet, hogy a nők vezetőként más módon látják a versenyt is.
Juhász Tibor, tréner, szakértő